A blogolás jövője.
Barczi Imre, Benei Péter, Uj Péter
Benei Péter
A jövő az integrált tartalomé. Ha a blogok üzleti értékéről folytatott vitákat szeretnénk leírni, akkor három nagyobb állomást lehetne megkülönböztetni. Kezdetben vala a blog, mint technikai kérdés, egy szolgáltatás, melyet a bloggerek kezdtek el használni és alapja ugyanaz volt, ami most is, ez semmit nem változott: személyes tartalommegosztás. A technikai kérdés felismerésére hamar rájöttek a nagyobb cégek is, azonban az évek során sokan még ezen az első lépcsőfokon sem jutottak tovább: ismerjük a példákat, borzalmas tartalommal nyitott és vezetett céges blogokból nem tudunk eleget felsorolni.
A második lépcsőfokot azok ugrották át, akik tanultak mások hibáiból, esetleg sajátjukból. A technikai feltétel már adott és nem is lényeges, bárki képes elsajátítani. Azonban a jó tartalom elengedhetetlen, hiszen hiába vagyunk jelen, ha nincs mit megosztani. Nagyjából itt tartott a szakmai vita úgy kb. fél évvel ezelőttig, amikor megjelentek az első olyan példák, melyek ezt cáfolták.
Az olyan blogok, melyek vitathatatlanul elképesztően jó tartalommal bírtak, jól használták a technikai lehetőségeket, mégsem büszkélkedhettek nagy olvasottsággal és nem válltak közösségek körében hivatkozási alappá. Egyszerűen szólva: nem találkoztunk ezzel a fantasztikus tartalommal barátaink és ismerőseink megosztásai között.
A jövő ezért a jó és releváns integrált tartalomé. Az a blog a sikeres és olvasott blog, mely nem csupán jó tartalmat ad, nem csupán jól használja a technikai feltételeket, de integráltan, a közösségi médiamegosztások közé illeszkedve létezik. Mert hiába írjuk a világ legérdekesebb blogját, ha csupán három őrült olvassa azt.
Uj Péter
Körülbelül három éve tombol a felhasználói tartalom forradalma a magyar interneten, az utóbbi évben pedig már szinte befoghatatlan konkurenciát jelent a professzionálisnak nevezett újságírásnak. Nehéz ma olyan témát találni, amelyben ne jönne létre a releváns újságcikkeknél gyorsabb és/vagy relevánsabb és/vagy kompetensebb blogposzt. Szerencsére ennek a forradalomnak az Index idejében élére tudott állni vagy alkalmazkodni hozzá, ahogy nézzük, mégpedig a blog.hu integrálásával, és természetesen az a célja, hogy ezt az integrációt mélyítse, bármit is jelentsen ez. A felhasználói tartalom mennyiségének és minőségének radikális növekedése után jön a tartalom további aprózódásnak és gyorsulásának (real time web - mikroblogging) korszaka, ami még éppen csak elkezdődött itthon. Látványosan előretörnek a gyors (Twitter), kényelmes (GReader), hiperfunkcionális (Tumblr) webkettes szolgáltatások, tartalomgyártó (olykor csak redisztribúciós, de a lényeg ugyanaz) eszközök, és és szívják el a felhasználókat a hagyományos webfelületekről. Csto gyélaty?
Akár hogy csűrjük-csavarjuk, az ember a weben is elsősorban szórakozni akar. És mindig kiderül, hogy nincsen szórakoztatóbb dolog a másik embernél. Tehát mire használják az emberek a webet elsősorban: beszélgetésre. Csevely, pletyka, kvaterkázás, igazából csak a platform változik, egyre hatékonyabb eszközöket kell találni, hogy egyre nagyobb mennyiségű, sokszor teljesen fölöslegesnek tűnő, alig néhány másodpercig fontos információt tudjunk közölni egymással. A kulcskérdés a felület, mindig is az volt: csábít-e a hely, a weblap, a kávézó, a park letaggelt padja a beszélgetésre? Ha igen, önkéntelenül is kattintok, gépelek, megtalálom a közönségemet, ömlik belőlem a szó. A felhasználó számára, egyszerű, hatékony egyszóval inspiráló felületeket találni - ez a feladat.
A blogolás tehát ide tart, ahová mindig minden tartott onnantól kezdve, hogy az ember megszólalt. Ide tartott az Internettó is 1995-től, bár ezt nem mindig tudtuk. Szerencsénk van, hogy ezen a piacon nem kell elébe vágnunk semminek, nem fenyeget az a veszély, hogy innen fújjuk majd az egész világot megfordító passzátszelet. Figyelni kell, okosan alkalmazkodni, semmi mást.
Barczi Imre
Úgy tűnik, mintha nem lenne fejlődés a népszerű kommunikációs formák történetében: a beszélgetéstől indultunk és a mindig a beszélgetéshez jutunk megint vissza.
Már a technikai forradalom, de az internet különösen sok új kommunikációs eszközt és formát adott a kezünkbe. Ezek nagyon jók, érdekesek, izgalmasak, letaglózóak - az internetező közönség pedig mindegyikre nagy lelkesedéssel vetette rá magát. Kétségtelenül a blog volt az a jelenség, ami az elmúlt néhány évben a legelsöprőbbnek bizonyult, népszerűsége, feltörése példa nélküli. De hogy a blog lenne a végső forma? Ha a legtisztább emberi kommunikációhoz, a kocsmai beszélgetéshez akarunk visszakanyarodni, annak ideáját a webes eszközök közül nem a blog közelíti meg legjobban. A blog persze nagyon fontos, kihagyhatatlan lépcső, de még mindig nem elég demokratikus, a blogger hübrisze nem engedi, hogy az legyen. A végső eszköz sokkal közelebb áll az önkéntes követésen alapuló, egyenrangú, az ember saját közösségeire épülő megosztó és inkább reflexív mintsem önálló tartalommal bíró formákhoz. Tehát a kocsmai beszélgetésekhez.
Végső eszköz persze nem lesz. A trend most erős és látható, de az ipar állandó megújuláskényszere erősebb. További kísérletek jönnek, de a végén megint eljutunk oda, hogy ha a valóságban beszélgetni a legjobb, akkor az interneten is csetelni fogunk minden platformon, csak a forma egyre kevésbé fogja akadályozni a természetes emberi kommunikációt, kevésbé fogja eltorzítani, inkább kiegészíti, bővíti, színesíti azt.
Mert fejlődés persze mégis van. Egyre hatékonyabb eszközökkel beszélgetünk a weben, a párbeszédek többszereplősek, gyorsabbak, informatívabbak, sokkal gyorsabban és egyszerűbben tudjuk illusztrálni azt, amiről el akarjuk mondani a véleményünket. De amikor felállunk a gép elől és lemegyünk a kocsmába, a váltás nem lehet túl éles.
